Honismeret

Szabolcson Fehérhegy környékén tárták fel a kőkorszaki ember veremházát
és kőeszközeit, ugyanitt a dombóvári hadiút mellé települt Ponta Mausnetia
római település maradványait is megtalálták. Középkori iratok szerint ez a terület
1291-ben a pécsi Káptalan birtoka volt már Szabolcs néven, rajta vezetett
keresztül a „Borkereskedők útja”. 1543-ban került török kézre. A pécsi
kerület török adószedői 1582-ben 23 házát írták össze. 1706-ban, a Rákóczi
szabadságharc alatt a Budai-vám környékén táborozó megszálló osztrák sereget
a szabolcsiaknak kellett élelmeznie. Az 1858-as összeírás szerint 98 háza
volt, összesen 699 rk. lakossal. „Határja felettébb áldott. Szántóföldje első osztálybéli.
Fehér bora a legjobbak közülvaló. Erdeje nagy és szép. Rétjei jók.Márvány és kőbányával bír. Földesura a pécsi Székesegyház.” Egy 1864-es jelentés szerint: „Magyar ajkúak lakják,
akik Szent István király idejében települtek ide”. Az 1880-as években a fi loxéra teljesen
tönkretette a szőlőművelést, azonban a szabolcsi kőszénbányászat megjelenésével
Szabolcs gyors fejlődésnek indult, 1891-ben már 3530 magyar ésnémet lakosa volt, határában 1,5 millió q szenet termeltek. 1910-ben már4081-en lakták, ebből 1200-an dolgoztak közvetlenül a bányászatban, és 2,8 millió q szenet termeltek. 1938-ban „Mecsekszabolcs nagyközség a pécsi járásban. /… / A község területe 2269 kh. Lélekszáma 4671 fő. Lakosai közül magyar 4555, német 73, ezen kívül néhány tót, oláh, szerb, horvát anyanyelvű. A lakóházak száma 583. A foglalkozási megoszlás: 367 őstermelő, 2670
bányász, 582 iparos, 127 kereskedő, 53 a közlekedésben dolgozó, 86 közszolgálati,
175 napszámos, 531 nyugdíjas és 39 házicseléd. Gyári üzemei: egy kőszénbánya,
egy téglagyár és egy kőbánya.” 1947-ben Mecsekszabolcs önállósága megszűnt, a kiegyezés óta törvényhatósági jogú Pécs városhoz csatolták.

Mecsekszabolcs bányászatáról bővebben ezen a linken olvashatnak.


Mecsekszabolcs régészeti emlékei

Mecsekszabolcs ősidők óta lakott település. A kedvező földrajzi viszonyok, bővizű források, a vadban bővelkedő erdők az ősidők emberét, már e tájra vonzották.

Mecsekszabolcs legrégebbi régészeti emléke a kőkorból való, az ősi ember kőbaltája került elő a Szarvasnóta területén egy vízmosásból.1

Az újkőkorból származó szórványemlékeket is ismerünk, melyek a Középhegy dűlő területéről kerültek elő.2

A Lengyeli-kultúra kisebb településre utaló emlékei is előkerültek a Kedves utcából.3

A rézkor korai szakaszából egy Balatoni-típusú hordó alakú edény maradt fenn, melyet a több telepre utaló lelettel együtt a Középhegyen találtak.4 A Péceli- (Badeni-) kultúra myomai is fennmaradtak szintén a Középhegy dűlőben.5

A bronzkorból kiemelkedő jelentőségű leletek maradtak fenn Mecsekszabolcs területén. A XIX. század végén a településtől délre a szénszállító vasút építési munkálatai során telepmaradványra találtak, jellegzetes korong nélkül készült kerámia maradványainak kíséretében.6 A 6-os út bal oldalán a néhai uradalmi téglavető telkén ugyancsak bronzkori emlékekre bukkantak, melynek jellegzetes edényei a mészbetétes kerámia kultúrkörébe sorolják a telepet.7 A téglavető területéről füles agyagedényke, csiszolt kőkalapács, gránitvéső, pattintgatott kovapengék is előkerültek.

A Középhegy dűlőben, 1968-ban, Bándi Gábor vezetésével nagyméretű 10x7 méteres bronzkori gödörházat tártak fel a régészek. A házat, melynek padlózata döngölt agyag volt, a korabeli járószint alá mélyítették, majd alacsony vesszőfonatos fallal vették körül, amelyet agyaggal betapasztottak. Erre került a gerendavázas tetőszerkezet, melyet galyakkal, náddal fedhettek be. A korszak jellemző mészberakásos cseréptöredékeken kívül, egy nyélcsöves csákány öntőminta-töredéke is előkerült.

E lelet kiemelkedő jelentősége, hogy helyben található szürke homokkőből készült, és bizonyítja a nyélcsöves típusú csákány helyi készítését. Az öntőminta egy kétrészes öntőminta-negatív egyik fele. Alakja hossztengely mentén elmetszett félhenger. A töredék hossza: 6,7 cm, szélessége: 6,3-5,5 cm. Vastagsága: 3,2 cm. Az öntőmintán látszik a legyezős fok és a nyélcső, továbbá a törési felületen a két beöntő-nyílás, külön a nyélcsőnek, külön a csákány testének. A korabeli vezetőréteg és harcos kísérete számára készített eszköz több hazai lelet alapján ismeretes. A pécsi Régészeti Múzeumban kiállított öntőforma mellett a Siklóson előkerült nyélcsöves csákány is megtekinthető.8

A kései bronzkor urnamezős kultúrájának faragott agancsfélből készült zablája került közelebbről nem meghatározott helyről a városi múzeumba.9

A mai Újtemető környéki házak pincéjének ásásakor, szóbeli közlések alapján, több, feltehetően bronzkori kerámiatöredék is előkerült.

Mecsekszabolcs területén a Középhegy dűlőben előkerült leletek alapján feltételezhető a település elődjeként, egy magaslati, esetleg erődített telep megléte, melyet az ember az ősidők óta lakott, a fémkorokon át a keltákig. A mai újtemető és az ettől délre eső néhai, mára már részben beépített, szőlőterület terepadottságai, fekvése igazolni látszik egy erődített, bronzkori telep létezését. Talán ezt a telepet említik a mecsekszabolcsi elpusztult földvárként a szakirodalomban. 10 A többszöri terepbejárás során sajnos nem sikerült döntő bizonyítékot szerezni a magaslati telep létezéséről. A felszíni domborzati formák erősíthetik az elméletet. Tekintettel arra, hogy a terület több száz éve intenzív szőlőművelés alatt állt és részben ma is áll, feltehető e felszíni rétegek pusztulása.

A nagy Római Birodalom idejéből is kerültek elő emlékek a település déli határában. A 6-os út mellett, a néhai uradalmi téglavető területén, a már említett őskori telep területén, római faltéglák, korongolt edények és egy kézi malomkő töredékei is előkerültek és egy későrómaikori íjformájú fibula is. Feltehetően a római korban őrhely (esetleg útfelügyelő őrtorony) és lóváltó-, valamint postaállomás lehetett itt a nagy hadiút (Aquincum - Sopianae) mellett.11

A mecsekszabolcsi régészeti emlékek sora ezt követően megszakad, mely a terület további régészeti kutatásának hiányából eredhet, azonban néhány következtetés még levonható a környékbeli emlékanyag kapcsán. A népvándorlás korából eddig nem ismert lelet, de egy igen jelentős hun fejedelmi temetkezés ismeretes Üszögpuszta Újhegy felé eső határából.12

Az avar kor nagyszámú pécskörnyéki leleteiből (több ezer sír) egy itteni központ létére következtethetünk, melynek magja a római városmaradvány, Sopianae –Pécs lehetett.

Az előkerült avarkori temetők közül különösen nagybecsű a hirdi, melyet a VI. századtól kezdve a IX. századig használtak. A részlegesen feltárt temetkezési helyről eddig 705 sírhely, köztük 24 lovassír került elő. Az avar kor alatt több népcsoport is megfordult a Dunántúlon, melyek azonban mind keleti eredetűek és lovasnépek. A régészet nagyvonalakban az avar korszakot korai, középső és kései szakaszra bontja. E szerint a korai avarkor a VI. századtól, a késői pedig a VIII - IX. század közti időszak értendő. Itt kell felvetnünk a magyar honfoglalást megélő későavarkori népesség problematikáját.

László Gyula „kettős honfoglalás” elmélete szerint lehettek az ún. késői avarok (670 körül érkezett népcsoportok) magyar nyelvűek is. Ennek bizonyságául a késői avar és a honfoglaláskori magyar temetők párhúzamos használata az egyik lehetőség. A már említett hirdi temetőn kívül felsorolnám a Mecsekszabolcs környéki eddig előkerült késő-avarkori temetkezési helyeket, melyeknek az érdekessége, hogy egybevetve a megye honfoglaláskori lelőhelyeivel, lényegesen gazdagabb képet kapunk a XI – X. századi települések hálózatáról: Hird, Kozármislény, Nagykozár, Romonya, Pécs-Gyárváros, Pécs-Köztemető, Pécs-Janus P. utca, Pécs-Makáralja. X. századra datált, hongfoglaláskori köznépi temetők: Pécs-Somogy, Pécs-Szent István tér, Pécs-Domb utca, Pécs-Széchenyi tér, Pécs-Nagyárpád, Kozármislény és a mecsekszabolcsi lovassír. 13

A fenti adatok pontosításával, kiegészítésével még teljesebb képet is kaphatnánk, de az eddigiekből is látható, hogy Pécs elődje, a római kor óta folyamatosan lakott központi hely volt. Továbbá az árpád-kori településhálózatnak sok esetben még korábbi gyökerei vannak. A nyelvazonosság kérdésén túlmenően, biztosnak tekinthető a későavarkori lakóság túlélése és folyamatossága a korai magyar középkorba, ezt támasszák alá a környékben élő mondák és néphagyományok is.

A honfoglalást követő évekből, a környékből nem ismerünk pontosan dokumentált temető feltárást, de a fentiek értelmében ez talán érthető is. Pécsen, 1927 őszén egy építkezés során feldúlt sírból került elő a Domb utcából egy szép csúcsos sisak, továbbá a belváros más pontjairól szórványok.

Pécs-Somogy déli határában a Mogyorósdi kúti dűlőben, a domboldalban, 1943-44-ben 161, X-XI. századi sírt tárt fel Dombay János. A nyugat-keleti tájolású sírokban koporsót nem használtak. A sírokban Szent István, és I. Endre pénzei, több nyílhegy, csat, ingnyak-díszek és két szekerce is előkerült, több más lelet mellett. Ezek alapján a korra jellemző, korai magyar köznépi temetőként értékelhető. A temetőt nem teljes egészében tárták fel.

A somogyi temetővel szemben az úttól nyugatra, gázvezeték árkában, Árpádkori vasolvasztó vermeket, kohókat és telepnyomokat tárt fel (a somogyfajszi fejedelmi központon találtakoz hasonló jelentőségű leletről van szó !) leletmentés során Kárpáti Gábor, régész. Ugyanitt feltehetően X. századi sírok is előkerültek.14

A Murom szőlőben, Pécs-Somogy határában szintén kerültek elő nyílhegyek, melyek valószínűleg sírokból származhattak.

Az 50-es években a mecsekszabolcsi Régi temető mellett, pinceásáskor is, feltehetően X-XI. századi sírokat találtak. Az elkallódott leletek között gyöngysor, kardmarkolat („evvel vágták a tököt a disznóknak”), zabla és kengyel („az ócskás pénzt adott érte”) is volt, emellett lócsontok, melyek lovas temetkezésre utalnak. Kiss Attila régész véleménye szerint a leletegyüttes esetleg avar kori, de nagyobb valószínűség szerint X-XI. századi. Ez utóbbi mellett szólna a néhai Árpádkori templom közelsége is.15

A leletek bár elvesztek, mégis nagy jelentőségűek, mert megjelőlik a település Árpádkori központjának alapítási idejét, továbbá felvetik egy későbbi ezt igazoló régészeti kutatás lehetőségét is. Nem hanyagolható el a néphagyományban élő eredet igazolódása sem.