Borászok

Vince Nap 2012

2012. január 20-án éjszak még csepergett az eső, 21-én reggel már verőfényes napsütésben gyűltek a Pécs-Szabolcsi Szőlő - És Borbarátok Köretagjai a Templom téren az immár hagyományos Vince napi szőlőbejárásra. A nap jó hangulatban telt, meglátogatták egymás pincéit és megkóstolták egymás borait, "fáradtan" tértek haza. A Vince Nap képei a galériában megtekinthetőek, letölthetőek.


A SZABOLCSI-HEGY SZŐLŐ ÉS BORKULTÚRÁJÁNAK

TÖRTÉNETE

A Szabolcsi-hegy földrajzi helyzete

A Mecsek-hegység kelet hegyaljai lejtőjén, a Mecsektől alacsonyabb Szabolcsi hegy öleli Szabolcs-falut.

A hegy lábánál folyik a Szabolcs-patak.

A Krisztics-féle kartoték, mint ősi telephelyet említi e vidéket.

A római időszakból származó település-maradványokat is találtak e helyen.

A középkorban legelőször 1291-ben említik Szabolcs-falu nevét az okiratok. Szabolcs a pécsi Káptalan birtoka volt. A Pécsi Székesegyház uradalma Szabolcson 584 magyar-hold, uradalmi szőlőkben a szabolcsi határban 22 magyar-hold van.

Az 1785-ből származó oklevél említi, hogy Szabolcsnak 12 hegye van, pl. Kős-Győr, Szarvasháta, Kövestető, Csertető, stb.

Márvány és kőbányája van. Az 1840-es levéltári irat említi, hogy itt kőszénbánya van.

Várady Ferencz: „Baranya múltja és jelenje” e könyvében olvasható. A hegy Jura kor Bsethi emelet a Wengeni palák felett Pécs-Szabolcs környékén hatszáz-kilencszáz méter vastag homokkő réteg-csoport következik, mely csak igen ritkán vékony, művelésre nem érdemes széntelepeket tartalmaz, s azt „telepmentes homokkő” névvel jelölik a bányászok és geológusok, megkülönböztetésül s felette lerakódott számon széntelepeket tartalmazó rétegcsoporttal.

Szabolcs erdeje nagy és szép. Sok benne a cserfa, hársfa, gyertyán, betelepített fenyőfa. A cserjék között igen elterjedt a húsos som, galagonya, kökény, vesszőfagyal, csíkos kecskerágó, mogyoró.

A hegy déli lankás lejtőin szép gyümölcsöskertek és szőlőkultúrák találhatók.

A hegy köves talajában sok a mandulafa, szilvafa, cseresznyefa, meggyfa, barackfa és a szőlő.

A filoxéra-vész után a szőlőket és a barackfákat kivagdalták. A műveltető talajt felszántották, pedig a Perzsiából került hozzánk őszibarackot, az Epirusból származó kajszibarackot, a keletről Olaszországba, s onnan hozzánk került szilvát, cseresznyét, meggyet szívesen árulták a pécsi piacon és szállították a budapesti és bécsi piacokra is.

Egyik legrégebbi termelési ág a bortermelés. Már a rómaiak is művelték a szőlőt.

Szt. István királyunk 1015-ben a pécsváradi Apátságnak adománylevélben 110 szőlőművest és 6 kádárt ajándékozott. Első királyunktól kezdve a mai napig számos adatunk tanúskodik a baranyai borok jelességéről, a baranyai szőlőművesek szakképzettségéről. Jó fajboraink messze ismertek voltak: Trieszt, Grác, Prága, állandó piacai voltak. Szabolcs falu lakói borkereskedéssel foglalkoztak. A falun átvezetett a „Borkereskedők útja”.

Szabolcs a filoxéra járványig

Baranya-vármegye jegyzőkönyvei 1698-ban kezdődnek. Az első kötet 1711 év közepéig terjed. Az első följegyzett gyűlést 1698. június 3-án tartották meg. Jegyzőnek: Zsyner Györgyöt, 200,-Ft fizetéssel választották meg, aki az esküt le is tette.

Simaházy Ferenc alispán és kazó prépost 1702. február 4-én tartott ülésen követekké választottak az országgyűlésre. A követek 10 pontban részletes utasítást adtak Baranya-vármegye nyomorult állapotáról.

Kérik az adó leszállítását, mert a nép megszökik: a rác Szlavóniába, a magyar Bács-megyébe, ahol jobb a helyzet.

Félő az elnéptelenedés. Más vármegye egy falujában több nép van, mint itt 20 faluban. Ezért indokolt az adóleszállítás.

Az adót 11929,-Ft 75 kr.-ban állapították meg Baranyára.

Az elmúlt, 1701. évben a szárazság és más elemi csapások miatt kevés a termény, de azt se adhatják el, mert a fölvonuló katonaság miatt az eladást betiltották. Hozzájárulást ehhez a haramiák elszaporodása, az egyes hivatalnokok zsarolása az örökké föl- és levonuló katonaság, különösen a német katonák hónapokon át itt való időzése, ugyanis Szabolcs község lakóinak kellett a katonaság élelmezését biztosítani.

A vármegye rendetlensége okozza, hogy az emberek nem is művelik földjeiket, hanem az erdőkben, hegyekben és barlangokban laknak. Az élő szájhagyomány szerint a szabolcsi hegyen két hírhedt betyár is élt: Fa Jankó és Patya Imre. Tevékenységük helyét az is nevében őrzi a hegyet kettészelő vízmosás, az Ördög-árok.

A földműves nép szőlőtermesztéssel is foglalkozott. A szabolcsi hegy fehér bora a legjobbak közül való.

A szőlőhegyen ilyen fehér borszőlő fajták voltak: fehér dinka, zöld szőlő, csomorka, ezerjó szőlő, fehér kecskecsöcsű, öreg hárslevelű, kadarka, spanyol, sárfehér, kéknyelű, rizling.

Vörösek: Jakab-szőlő, Kecskecsöcsű, budai kadarka, kéknyelű, zsíros kadarka, Izabella.

1850-ól származó adónyilvántartás adatai alapján a 856 fő 8435 férfi és 425 fő (lakos 3900 akó bort termelt, melyből 330 akó bort fogyasztott. 10 lovat, 216 szarvasmarhát, 215 juhot tartott. A lakosság által 546-548 magyar hold kapás szőlő műveltetett. E területeken még közepes termés esetében is 700 akó bor került a hordókba.

Ilyen virágzó kultúrát támadott meg a filoxéra.

Filoxéra-járvány

Baranyában a filoxéra 1881-ben jelentkezett először Szily László P.sztmártoni ültetvényében és Mass Bernát pécsi szőlőjében.

Szily ültetvényét vízzel árasztották el, még Maas szőlőjének talaját szénkéneggel telitették. A pécsi szőlőbe a filoxéra Kassáról, dr. Málnay szőlőtelepéről származott szőlővesszőkkel került.

1887-ben a pécsi Makárhegyen a Göppel-féle szőlőben lobbant fel.

A bortermelők a lekülönböző formákban reagáltak a vészre.

A szőlőhegyekben a filoxéra ellen szigorú rendszabályokat próbáltak ki, vezettek be, a szőlőbe belépés előtt átöltöznek, lábat mosnak az emberek (korabeli megjegyzés: valószínűtlen, hogy ez megakadályozhatná a terjedését, hiszen a szél nem szabályozható. B.m. Levéltár FZ 1888. K.14.p.5).

1888-ban havi búcsún egy férfi a baldahin alá ment és erről kezdett szónokolni, hogy a filoxéra, Isten bosszúja a borhamisítók miatt (Bm. Levéltár FZ 1888. 65.VIII.9.p.5.).

1889. július 28-án a pécsi szőlőtulajdonosok prosentiója ment Máriagyüdre asszonyokkal, gyermekekkel filoxéra ellen segítséget kérni (B.m. Levéltár FZ 1889 VIII.1. n.r.63.p.4).

1888-ban Filoxéra értekezletet tartottak Pécsett. Felállítottak egy szénkénegraktárt.

1891-ben az amerikai fajták telepítését kezdték meg. Ekkor a régi szőlők 2-3%-a volt csak meg, ezt is szénkénegezéssel tartották fenn.

A Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Felügyelőség részére szóló jelentések szerint „van phillegszéria, minden védekezési kísérlet eredménytelen maradt”.

1893-ban a szőlők a filoxéra által teljesen kipusztultak.

A földeket fölszántották, kaszás és kapás növényekkel vetették be.

1895-ben némely helyen amerikaival pótolják a szőlőt. Kezdetleges állapotban van.

1896-ban nincs szőlő.

1897-ben nincs szőlő. Minden kísérlet ellenére a filoxéra pusztít.

1898. a szőlő tovább pusztul.

1899. Nincs szőlő, filoxéra sincs.

A szőlő kipusztulása miatt előtérbe kerültek a különböző borhamisítási eljárások, a mesterséges borok tömeges gyártása. Ezt megakadályozandó jelent meg az 1893. év XXIII. t.c. a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmáról. Ebben az elkövetőt 600,- Korona pénzbüntetésre és két havi elzárással fenyegetik.

A filoxéráról, avagy szőlőgyökértetűről itt olvashatnak.

Az újratelepítés

Mayer György szabolcsi plébános írta a „Mecsekszabolcsi Egyházi Historia”-ban.

„Plébánossá történt kinevezetetésemkor azonnal, 1904. év tavaszán a présház alatti oldalt (felső íz) megforgattattam és vad vesszővel beültettem. 1905. tavaszán a forgatást folytattam. Nyáron az első táblát beolttattam.

1906. július hóban a plébániai borjárandóság végrehajtása.

Elődöm, Hepp János idejében, 1892-93-ban a plébániai szőlő a filoxéra pusztításának áldozatul esett a többi szőlővel együtt, úgy, hogy senkinek nem termett bora. Ez idő alatt Hepp János plébániai borjárandóság fejében semmi ellenértéket nem szedett a hívektől. Miután azonban, hogy sokan rekonstruálták szőleiket, így a borjárandóság kérdése került napirendre. Idejövetelem első évében 1904-ben figyelmeztettem a hivőket ezen szolgálmány teljesítésére.

Ők azonban mit sem akarván tenni, kereken visszautasították minden ajánlatomat. Erre 1905-ben összeírtam a szőlőtulajdonosokat és a hozzám jött deputáció tagjainak kijelentettem, hogy az 1904. évi borjárandóságot elengedem, de 1905-től fogva követelem. A főbírónak 1905. évre a hátralékosokat kimutattam, aki két-három ízben próbálta a községi jegyző útján a békés egyezséget itcéjét 14 fillérbe számítva, azonban nem vezetett eredményre, mire a főbíró kiadta a mecsekszabolcsi községi elöljáróságnak végrehajtás végett azoknak jegyzékét, kiknek már termő szőlejük van. Zúgolódás és lárma után mégis megadták magukat és két fizetési terminusra megfizették a Mecsekszabolcsiak körülbelül 125,- Koronát.

Mayer György mecsekszabolcsi plébános kijelenti, hogy a szőlőbirtokosság kérelmét figyelembe veszi a bor itcéjének ellenértékét 14 fillérbe számítva a termő szőlővel bíróktól, ezen kivétel a jég, fagy, szárazság, elemi csapás által tönkretett szőlő. De ha szőlejüket termővé átalakítják, rájuk is kötelező legyen.

Szőlőtelepítés 1909. késő ősz, tél és 1910 kora tavasszal az északi temető élősövénye mentén szőlőbővítés kezdődött.

1480,3 ˆ-öl felforgatott területet amerikai vadszőlővel ültettem be. A felső rész, mely köves és meszes – aramont, az alsó vörös talaj riparia-portalis vesszőkkel ültettem be.

A vesszőt Fónay Lajos főszékesegyházi uradalmi számtartó úr engedélyével a Meszes-pusztai uradalmi szőlőtelep szolgáltatta ingyen.

Az 1480,3 ˆ-öl forgatási munkálat díja a plébános saját pénztára terhére 255,- Korona volt. Abban a hiszemben tettem, hogy később hasznos lesz. 1922-ben 400 gyökeres aramont vesszővé pótoltam a hiányokat”.

Az előzőekben közölt egyházi telepítésen kívül a szabolcsi szőlőhegyben

1915-ben amerikai vesszőkkel beültetett új telepítésű szőlő 88 k.h.; ezen összesen 500 hl (400 hl fehér 100 hl siller) bor és 560 kg csemege szőlő termett.

1926-ban nem immunis európai vesszőkkel beültetve 86,6 k.hold termett 1017 hl (817 fehér és 203 hl siller).

1935-37-ben európai nincs.

Amerikai, alanyú oltvány vesszőkkel beültetve 106,5 k.hold

Amerikai direkt termő 13,2 k.hold

Összes szőlő 119,7 k.hold

Csemege szőlő 14 k.hold

5 holdnál nagyobb szőlőterület 2

1937-ben az egész termés gombafertőzés miatt megsemmisült.

Szőlőfajták Pavlicsek János hegybíró 1939. év feljegyzése szerint:

Furmint, hárslevelű, ezerjó, fehér burgundi, mézes fehér, olasz rizling,

Cirfandli, kadarka, nagyburgundi, oportó, Csabagyöngye, chasselea, szőlőskertek

Királynője, Mathissz Jánosné, muskotály, hamburgi muskotály

Védelmi közösségek, egyesülések

A pécsi szőlősgazdák egyesülete 1879-ben alakult meg.

A főügynökség feladata volt az egyesületi tagok borainak kellő úton és módon vevőket keresni. A közvetítési díj a bor eladási árának 1,5%-a volt.

Cél volt a szőlőmunkások kiképzése, hegyrendőri szabályzat életbe léptetése, a bor nyilvántartása.

Ez az egyesület az 1890-es évek elején feloszlott.

1891. október 30. jegyzőkönyvi vizsgálat szerint a község italmérési jogát a magas kincstár vette tulajdonába és használatába, s miután a község a kártalanítási kötvényezett kötvényt még a mai napig sem kapta meg, ennél fogva ily címen ezidő szerint még jövedelem nincs”.

Szabolcs községi előjáróság:

Okl. közjegyző: Morócz Lajos

Segédjegyző: Jakabovics Ferenc

Bíró: Szolga György (1893. Tóth József)

Hegybíró. Bíró József (1893. ifj. Bernáth József)

Esküdtek: Csonka György és

Kovács György (Dézsi Péter)

Kisbíró: Kis-Nagy Mihály

2 éjjeliőr: Páfrány Ferenc, Horváth József

1 nappali őr: Kasnyar József

Mezőcsősz: Bernáth József és Horváth István

A hirdetések dobszó mellett és kifüggesztés által történt. Az adókat szedi a községi bíró és közjegyző. A végrehajtás, intés, foglalás és árverés által eszközöltetik.

Az adópénzeket a bíró kezeli, a naplókat a közjegyző vezeti.

1891-ben még nincs a szőlőknek szabályrendelete.

Felesketett hegybíró és 3 hegy elöljáró, akik a szőlőhegyen egész éven át felügyelnek, s a kihágási eseteket a járási főszolgabírónak bejelentik.

Az új érdekképviseleti és önkormányzati szervezet a hegyközségekről, valamint a szőlő és gyümölcsgazdálkodásról szóló, 1938. évi XXXI. Tv. Cikk, és ennek végrehajtási rendelete a 85.000/1938. F.M. sz. rendelet alapján alakult meg 1939. március 20-án.

A hegyközösség vezetőinek megválasztására a 85.000 F.M. rendeletben előírt választási rendszert alkalmazták. E szerint 800 ˆ-öl 1 kat. Hold = 1 szavazat

1 kat. Holdnál nagyobb tulajdon esetén annyi szavazat, ahány kat. Hold + 800 ˆ-öl

a 800 ˆ-ölnél kisebb tulajdonnal bíró gazdák esetén 10 gazda rendelkezik annyi szavazattal, amennyi a tulajdonuk után az előző számítási mód szerint illeti őket.

A szavazati jog meghatalmazással átruházható.

Tisztségek: elnök

hegybíró (5000 kat.holdnál nagyobb közösség esetén szakképesítéshez kötött)

hegyőrök

Évenként 2 közgyűlés (április és október) kötelező

Az érvényességhez a tagok 1/3-nak jelen kell lenni.

Ez a hegyközösség 1947-ig állt fenn és jelentős vagyonnal rendelkezett.

Szokások

A szőlőművelés és borászkodás nem csak az elemi csapások elleni folytonos küzdelemről, a természet titkainak kifürkészéséből áll, hanem sok szép vidámság, öröm bölcsője is.

A szőlősgazdák, mint a természethez közel álló emberek éles szemű vidám, jó szívű, munkájukra büszke tréfacsinálók. Jó ismerői az időjárás jeleinek. Az egész évben végzett kitartó munka verejtéke ősszel édes musttá válik, hogy még egy utolsó nagy átalakulással tüzes borként feledtessen bút, bánatot, új erőt és lelkesedést adva az új esztendőhöz.

A szőlőtőkék még a hó alatt szunnyadnak, a tavalyi termés leve épp, hogy letisztult, amikor a gazdák január 22-én, Vince napján az új termésre gondolnak. Ezen a napon mindenki a szőlőbe megy Vince-vesszőért, majd a pinceereszét lesi: csordul-e.

Ha csordul Vince, telik a pince! Ezt, ha kell, elő is segítik egy vödör tetőre öntött vízzel. A présházak mélyén duruzsoló kályhák mellett a poharak gyakori mozgatásával, vidám szópárbajt ének váltja sorra alakulva az eseti kórusok. Azt, hogy miért éppen a Vince napját tüntetik ki a gazdák a következőkből tudhatjuk meg.

A régi népi megfigyelések az év első hónapjában több időjárási megfigyelést hagyományoztak.

Ha ezen hónapnak első napján a Nap veres felhővel jó fel, a parasztok jövendölnek havas, háborgó időket, hadakozásokat, ha szép tisztán jó fel bő esztendőt. Második napján, ha tisztán jó fel termékeny esztendő, vízáradást, sok esőt várnak. Vízkereszt napján, ha csepeg az eszterhéj, vagy a kerékvágásba víz ered a hóból, termődik.

Hogy ha szépen fénylik Vince,

megtelik borral a pince,

gabonával a pajta s csűr,

Mihály így jó édes bort szűr.

Pál fordulása ha tiszta,

bőven terem mező, puszta,

ha szeles, jó hadakozás,

ha ködös, embernek sírt ás,

ha pedig havas, vagy nedves,

lesz a kenyér igen kedves.

E népi időjárási hagyományból a legismertebb a Vince napjával kapcsolatos.

Szent Vince vértanú napja: január 22. Spanyolország Osaka városában született. Erényeiért és tudományáért Zaragozában szerpapnak szentelték fel. Nagy buzgósággal viselte a reá bízott hitszónokságot.

A keresztények ellenségei, Diocletiánus és Maximián császárok üldözése folytán, Vincét többször keményen megkínozták.

Kegyetlenül megostorozták, majd kínpadra kötötték és vaskapákkal széthasogatták, majd vasrostélyra fektették és alulról égő szénnel, felülről pedig izzó vassal gyötrelmesen megkínozták.

Az égő szénre a hóhérok nagy sokaságú sót vetettek, mely a tűz ereje által felszökelvén, megsebesített testét a legérzékenyebben megkínozta. Ezután tömlőbe vitték, a földre fektették, mely tört cserepekkel volt behintve. E kínokat Vince béketűréssel viselte, sőt szemére vetette a zsarnoknak, hogy gyöngén bánnak vele, mert ő Jézusért több szenvedést is elvisel. Puha ágyba fektették, hogy esetleges halála miatt a nép, vértanúnak ne tisztelje.

Alig fektették le őt a puha ágyba, meghalt. A helytartó még a halotton is ki akarta tölteni a bosszúját: megtagadta tőle a temetést, kidobták a szántóföldre. Testét a vadállatoknak és madaraknak adták martalékul.

Az Isten Szent Vince védelmére egy hollót küldött, hogy semmiféle állatot ne engedjen hozzáférni. Ezt meghallván a zsarnok kínzója, végül a tetemet zsákba varratta, kövekkel súlyosbíttatta, és a tengerbe dobatta a holttestet. Erős szél a partra juttatta, ahol tetemét a legnagyobb tisztelettel eltemették. Idővel pedig ünnepélyesen fölvetén nagy tisztelettel, más helyre tették át.

A hispániai vértanú halálának éve: i.sz. u. 304.

Legendáját az Érdy-kódex is megörökítette: „Félelem nélkül nézett szembe Vince a kínzásokkal: Rajta, zúdítsad csak rám minden gonoszságodat, amelyet a gonosz lélek sugall neked!”

Amikor a hosszú kínzása után a hóhér karja fáradtan lehanyatlott, így szólt hozzá a megkínzott: „Mitől lankadt le a kezed? Bíró! Tévedsz, ha azt hiszed, kínzol engem, amikor összeszabdalod tagjaimat, hiszen előbb vagy utóbb elenyésznek. Él azonban bennem valami, amit nem tudsz hatalmadba keríteni, és ami kigúnyol téged, mert nem vagy képes hozzáférni. Nem kívánom, hogy szenvedéseimet csökkentsed, de azt el kell ismerned, alulmaradtál mindenben, amit csak velem elkövettél”.

Nincs azonban magyarázat arra, hogy a szőlővel, borral való kapcsolata honnan származik. Annak, hogy a bor patrónusa lett, oka nagy valószínűséggel nevének népi etimológiája (Vincent, százszoros bort jelent!) Franciaországon kívül Elzászban, Dél-Németországban, Ausztriában és természetesen Magyarországban is ünneplik január 22-t.

A horvátok is a szőlőhegyen vigadoznak Vince napján. Úgy vélik, sok bor lesz, ha esik az eső.

Dávod magyar szőlőmunkásai takaráskor egy üveg bort rejtenek a földbe. Vince napján kimennek a szőlőbe, megkeresik és áldomásul megisszák.

Vásárosdombón, Ecsegen, Ábrahámhegyen, Sióagárdon még a századfordulón is egy-két szőlőtőt jelképesen megmetszettek ezen a napon, hogy jó termésük legyen.

Baranyában és Egerben vesszőt metszenek a szőlőben. Ez a Vince vessző. Hazaviszik, vízbe teszik. Hajtásából az új termésre jósolnak.

Vince napjához időjárási regulák is fűződnek. Nevének értelme: győzedelmes. Ünnepének kalendáriumi helyéből következik, hogy ősidőktől úgy tisztelik, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmát, és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. Nevének a vinum (bor) szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek e nap időjárásából a következő bortermésre jósolnak.

A szokás elterjedt a franciák, hollandok, a németek, a csehek, horvátok és a magyarok körében.

A Vince napi mondás előfordul egy 1498. tájáról származó kézírásos bejegyzéssel a pesti Ferencesek misekönyvében.

Országszerte ismeretes: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!”

Vásárosmiskén úgy mondják, hogy jó termés lesz, ha Vince napján folyik a kerékcsapásban a víz.

Hajós öreg németjei szerint a tél fele már elmúlt. Közben mondogatták: „Reinen Wein gibt es, wenn in der Früh das Eis tragt den wagen, nachtmittags im Schőnenschein die Spatzen baden.” („Jó bor terem, ha reggel, a kocsi jégen jár, délután meg a verebek fürdőnek a napfényben”.

Takácsok, favágók és ácsok is védő szentjükként tisztelik.

A farsangot böjt követi, és böjtben tilos minden vigasság.

Ám a bor természetétől olyan, hogy szereti a vidámságot és ezt a szigorú böjt idején is megadta a „pinceszerek” alkalmával.

A pincék mélyén, a hordókban hónapokon át érlelődik, nemesedik a bor. Tél végére, kora tavaszra eléri a „Felnőtt” kort és le kell választani az őt érlelő „söprű”-ről.

A második „fejtés” ideje ez. Az edények mozgatása, a bor kezelése nehéz, de rendkívül szép munka. A gazdák ezt többnyire „kaláká”-ba verődve végzik. A bort meg-meg kóstolják, színét, fényét, izét, illatát „buché”-ját minősítik, aminek az a következménye, hogy böjt ide, böjt oda, a fejtés végére emelkedetté válik a hangulat…. és ez ilyentájt többször ismétlődik.

Így játszatja ki a szigorú tilalmat a bor.

A tavaszi nyitástól az őszi betakarításig a szorgoskodás ideje tart. Nehéz, verejtékes, de teljes időszak, ami ugyancsak kialakított szokásokat. A nyár legnagyobb károkozója Baranyában a jégverés.

Ez ellen harangozással, fegyverdurrogtatással és egy sajátos szokással, a fejszék kivágásával is küzdöttek. A jégverés kezdetekor a pince vagy a ház elé két fejszét vágtak a talajba úgy, hogy azok nyelei keresztezzék egymást.

Sok aggódás és küzdelem árán érkezett meg az ősz és vele együtt a szüreti mulatságok és bálok ideje.

A szüreti bálon bíró, bíróné, csőszlegények, csőszlányok, és a nélkülözhetetlen „cigányok” alkalomhoz illő öltözékben vettek részt. A bál mindig felvonulással kezdődött, melynek célja a hírverés volt.

A bál helyszínén a tánctér fölött ügyes kezek szőlőkoszorút helyeztek el, erre figyeltek táncolás közben a csőszök. A táncolók különböző fondorlatokkal próbálták a koszorú tartalmát megdézsmálni és a lopott szőlővel a csőszök hatáskörén kívül kerülve kedveskedni valakinek. A lopási esetek természetesen igen sok helyzetkomikumot adtak. A bíró által kiszabott büntetés pedig növelték a bál bevételeit, ami többnyire jótékony célt szolgált.

Borral kapcsolatos szólások, mondások

A bort szerető (nem iszákos!!!) emberek vidámak, jó humorúak és természet-kedvelők. Álljon most kedvenc mondásaikból itt egy csokorral:

1. Bort, búzát, békességet, szépasszony feleséget!

2. A jó bor, a szép feleség, két édes méreg!

3. Borbarát van, bajbarát nincs!

4. Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd!

5. A szerelem és a bor üresíti az erszényt!

6. A borból kevés nem árt, a sok nem használ!

7. A gyerek, a bolond és a részeg mond igazat!

8. Nincs olyan bölcs, akit a bor meg nem bolondit!

9. Kis lyuk a torok, de egy egész falut is elnyelhet!

10. Aki a leves után bort iszik, attól nem kérek tanácsot!

11. Ha valamit meg akarsz tudni, járasd a korsót!

12. A bor, vén embernek patika, öregnek orvosság, fiatalnak méreg!

13. Az igaz barátság nem áll meg a borivásnál!

14. Elkelt a bor, elkelt a barátság is!

15. Jó borból könnyű ecetet csinálni, de ecetből bort soha!

16. A jó bor és a foltos nadrág melegít!

17. Ahol a bor az úr, az ész koldulni jár!

18. A török és a torok sok kárt tett már az országban!

19. A szőlő hozhat házat, de a ház szőlőt sohasem!

20. Jó a bor mindenkor: hajnalkor, éjfélkor!

21. Vagy bor, vagy víz!

22. Ritkán vagyon hegedűsben bornemissza!

23. Bor be, ész ki!

24. Bort iszik az utonjáró, akár szegény, akár báró!

25. Sosem tud az ember úgy berúgni, hogy lefeküdni ne tudna!

26. A részeg ember sokban hasonlít a mértani szöghöz: minél több a fok és a százalék, annál tompább!

27. Az embert az állattól az különbözteti meg, hogy az állat csak akkor iszik, ha szomjas.

28. Sok bort hoz a három ác, hogy ha felhőt nem találsz (Már mint a Szervác, Pongrác, Bonifác!)

29. Ha meleg van Márk napján, jó borból nem lesz hiány!

30. Ennek a bornak nem kerepeltek! (nem szőlőből készült!)

Szójátékok hazánk más tájairól

Rendkívül színes a hegyaljai embereknek és bor szerelmeseinek szótára is azokban a jelzőkben, melyeket évszázadok folytán alkalmaztak Hegyalja aranyára. Ebből is átnyújtunk egy keveset:

A jó bor:

Kitartó – mert túlélte a törököt, tatárt és a filoxérát.

Szeszélyes – mert rendkívüli módon reagál az időjárásra és a pince klímájára.

Nem üvegálló – mert hamar kiisszák belőle.

Édes – mint az első szerelem.

Hűséges – mert termek akkor is, ha gazdája meghal.

Érzékeny – mert művelésének egyszeri elhanyagolását is megérzi!

Kívánatos – mert csillog, villog.

fejfájító – már mint a feleségnek!

Szőlőtőke termette

bor ennek a neve

görbe késsel sarkantyúzták

tölgyfa között szorították

ez az én bús fejemnek vigasztalója

szegény feleségemnek fejfájítója

Áldott legyen a föld, amely téged termett

Áldott az asszony, ki téged küldött

Áldott legyek én, ki téged iszlak!

Az első pohár az egészségé

A második a jókedvvé

A harmadik a bánaté

A negyedik a gyalázaté!

Gondűző borocska mellett vígan élem életem

Gondűző borocska mellett a világot nevetem!

Akinek nincs szeretője bort igyék

az hinni fogja, hogy minden lány érte ég.

És igyék bort, akinek pénze nincs

és övé lesz a világon minden kincs!

A bor veszedelmes nedű. Amikor Noé az első szőlőtőkét ültette, hiteles forrásokból halljuk, megkeverte a földjét egy oroszlán, egy birka és egy disznó vérével.

Azóta minden emberben meglátszik az állatok valamelyike.