JÚNIUS 4. – TRIANON EMLÉKNAPJA; A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉNEK NAPJA

Az I. világháborút lezáró ún. Versailles-Washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km2-ről 92 607 km2-re csökkent), a lakosság létszáma pedig, mintegy 10 millió fővel kevesebb lett. Erre az eseményre emlékezünk TRIANON EMLÉKNAPJÁn.

Trianon
Trianon a világ történelem egyik legnagyobb szégyene,
igazságtalansága és kegyetlensége!


Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés jó lehetőséget adott az ország polgári fejlődéséhez. A kétközpontúvá vált birodalom súlypontja kezdett áthelyeződni Magyarország (Hungary) egyesített, csillogó, európai nagyvárosába, Budapestre. Később csak "régi jó békeidőkként" emlegetett közel fél évszázad köszöntött az országra. Az ország élvezte és elviselte az egy birodalomhoz való tartozás előnyeit és hátrányait. Akarva-aratlan részesévé vált a nagyhatalmi küzdelmeknek. Amikor 1914 nyarán eldördült a végzetes szarajevói pisztolylövés, amely kioltotta Ferenc Ferdinánd trónörökös életét, Magyarország belekeveredett a nagyhatalmak hegemonikus törekvéseiért folytatott, világméretűre duzzadt háborúba. És amikor ezt a 4 évig tartó öldöklő küzdelmet az Ausztria-Magyarország (Austrian-Hungary) szövetséges hatalmak elvesztették a legyőzöttek sorsában Magyarországnak is osztoznia kellett. A diadalmas győztesek a legnagyobb árat fizették:

"Igazságot Magyarországank!
Justice to Hungary!"

Igazságot Magyarországank!
    Justice to Hungary!

"A Párizs melletti Trianon kastélyban aláírt békeszerződés értelmében az ország elvesztette területének több, mint 2/3-át, lakosságának közel 2/3-át! Ezzel Magyarország egy európai nagyhatalom egyre súlyosabb és szuverénebb részéből az európai kisállamok sorsának részese lett. Önálló ország, de olyan helyzetben, amely kiszolgáltatta a nagyhatalmak akaratának. Számára legfeljebb csak az ügyes lavírozás maradt az ellentétektől előbb látszólagosan, majd egyre nyíltabban szaggatott európai erőtérben. Trianonban megtagadták a népek önrendelkezési jogát, így a Wilson emlékirataiban megismételt elveket is, amelyért állítólag az Entente hatalmak harcoltak. Végső fokon a trianoni béke még súlyosabb állapotokat teremtett, mint amelyet orvosolni akartak, ugyanis, az utódállamok 42 millió lakosára mintegy 16 millió más nemzetiségi jutott."

A győztes nyugati nagyhatalmak a nyugalom biztosítására törekedtek, amelyben learatahatják győzelmük gyümölcseit. Ebben pedig nem Magyarország, hanem a versailles-i békeszerződésben létrehozott új középállamok láncolata látszott számukra biztosítéknak. Magyarországgal nem sokat törödtek. A régi szövetségesek pedig erejüket veszítették, egyelőre nem jelenthettek külpolitikai támaszt Magyarországnak. Egészen addig nem, amíg fel nem támadt a német nagyhatalom egy agresszív diktátor
Hitler vezetésével. Látszólag az volt a kérdés, hogy vissza a régi szövetségeshez vagy belekerülni a másik hatalmi táborba. A történelem nem adta meg a választás igazi lehetőségét. A konzervatív magyar politika pedig nem merte vállalni a német agresszióval való nyílt szembefordulás kockázatát. Így került bele Magyarország a még az elsőnél is szörnyűbb második világháborúba, s megint a vesztes oldalán. Az ár pedig megint nagy volt. Minden remény feladása Trianon igazságtalanságainak akár részleges orvoslására is és egyben valós függetlenségünk elvesztése. A végzetes német befolyást 1945-től felváltotta a végzetes szovjet akarat. A nagyhatalmi tömbök küzdelmében akár akarta az ország, akár nem, megint a rossz oldalra került. Mozgásterét ismét a nagyhatalmak közötti erőegyensúly, titkos és nyílt megegyezések határolták körül. S ebből sem politikai rafinériával, sem az 1956-ban véresen levert, hősies forradalommal nem tudott kikerülni. Hogy ez megváltozzon, ahhoz az egyik nagyhatalomnak össze kellett omlania.

"Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek.
A világ történelem legnagyobb szégyene, igazságtalansága és kegyetlensége Trianon!"
"Trianon the universal history great disgrace, unjustice and cruetly!"

Történelmi Magyarországtól elcsatolt részek
A világ történelem legnagyobb szégyene és kegyetlensége Trianon!

Az új rendszer és az ország nemzetközi elimserése a békeszerződés aláírásától függöt. 1920 elején a francia külpolitika irányítása Alexandre Millerand (Milran) miniszterelnök-külügyminiszter kezébe került, aki elkésett terveket szövögetett valamiféle új, Magyarország központú közép-európai egység létrehozásáról. E kedvezőnek látszó változás élénk visszhangot keltett Budapesten. Magyar-francia tárgyalások kezdődtek azzal a reménnyel, hogy "Magyarország Franciaország keleti politikájának fő pillérévé" válhat.

      Horthy Miklós kormányzó
Miklós Horthy Hungary governor

 Gróf Teleki Pál miniszterelnök (1879-1941)
Count Pál Teleki prime minister (1879-1941)

  Trianoni kastély, ahol a nagyhatalmak
eldöntötték Magyarország feldarabolását
      Versailles - Castle Trianon (France)

A budapesti francia főmegbízott Horthy és a kormány több tagja előtt kijelentte, hogy a kísérőlevelet a francia kormány úgy értelmezi, mint amelyben Franciaország "felajánlja jószolgálatait, hogy elérkezzünk a békefeltételek etnikai igazságtalanságainak jóvátételéhez." A békeszerződés nagyon keserű pirulájának enyhe francia megcukrozása után a magyar kormány kéviselői 1920 június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a magyar békeszerződést. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, "mely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott, amikor a románok kívonultak a Tiszántúlról.

A Horty által március közepén kinevezett Simonyi-Semedam Sándor kormányának külügyminisztere, Teleki Pál az új helyzetnek megfelelően részletes irányelveket küldött a Párizsban tárgyaló magyar megbízottaknak. Mindenekelőtt a határmenti, többségükben magyar lakosságú területek megtartása érdekében szerették volna módosítattni a békeszerződés tervezetét, de a már korábban kijelölt határok megváltoztatására sem a franciák, sem az angolok nem voltak hajlandóak. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa 1920 máj.6-án véglegesnek nyílvánította a magyar békeszerződést. Mivel a magyar békeküldöttség az előre elkészített diktátumhoz képest semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért Apponyi máj.17-én visszaadta megbízatását, ismételten rámutatva, hogy
"nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló történelmi jogából indultunk ki - nem mintha ezt a jogot kétesnek tartanók, nem mintha nem tiltakoznánk lelkünk egész erejével minden olyan beállítás ellen, amely évezredes birtoklásunkat igazságtalannak minősíti - mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk, amikor népszavazást követeltünk. Ezt az utat azért választottuk, mert az ellentétek minden lehetőségét kerülni akartuk egy önmagában vitán felül álló és hatásában páratlanul működő elvnek alapulvételével, mert azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyílvánításának..."
Magyarország számára nem maradt más, mint a kegyetlenül igazságtalan békeszerződés aláírása. Némi csalóka reményt nyújtott, hogy a békeszerződés szövegéhez
Millerand a békekonferencia elnöke, egy kísérőlevelet mellékelt, melyben kijelentte, hogy "Szövetséges és Társult hatalmak... nem feledkeztek meg arról a gondolatról, amely őket a határok kiszabásakor vezette és foglalkoztak azzal az eshetőséggel is, hogy így megállapított határ esetleg nem felel meg mindenütt teljesen a néprajzi vagy gazdasági kívánalmaknak. " A budapesti francia főmegbízott Horthy és a kormány több tagja előtt kijelentte, hogy a kísérőlevelet a francia kormány úgy értelmezi, mint amelyben Franciaország "felajánlja jószolgálatait, hogy elérkezzünk a békefeltételek etnikai igazságtalanságainak jóvátételéhez." A békeszerződés nagyon keserű pirulájának enyhe francia megcukrozása után a magyar kormány kéviselői 1920 június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a magyar békeszerződést. Magyarország számára ezzel jogilag is véget ért a háború, "mely más országoktól eltérően nem 1918 őszéig, hanem 1920 márciusáig tartott, amikor a románok kívonultak a Tiszántúlról. 1920 június 4 a trianoni békeszerződés aláírása a magyar nemzet gyásznapja, melyről így írt a korabeli tudósító: "A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomrú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették... Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákocziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert... A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A trianoni béke értelmében a Magyar Királyság területe (Horvátország nélkül)282000 négyzet km-ről 93000 négyzet km-re csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Bár az elcsatolt területek nagy részének lakossága nem magyar nemzetiségű volt. Az új határok mélyén belevágtak a magyar nemzettestébe. Ennek következtében 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint 1/3-a, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, a győztesek étvágya azonban csillapíthatatlan volt.
Csehszlovákia kapta Észak-Magyarország (Felvidék-North-Hungary-Highlands) és Kárpátalja 63000 négyzet km területét 1072000 magyar lakossal. Romániának adták Erdélyt (Transylvania), valamint a Tiszántúl és a Bánság (Banate) keleti felét, azaz 102000 négyzet km-t, 1664000 magyar lakossal. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (Yugoslavia) a Bánság (Banate) nyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a Muraközt kapta 21000 négyzet kmterületben 465000 magyar lakossal. Ausztriához csatolták az Őrvidék (Burgenland) 4000 négyzet km-nyi területét 26000 magyar lakossal.
Az ország területi megcsonkítása mellett a békeszerződés csupán 35000 főben állapította meg a magyar haderő létszámát, ezenkívül jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarországot.

2012.06.13. Szerda